A nyíregyházi múzeum alapítójának halála óta egy év híján kerek száz esztendő telt el. Családja, a város, s annak több intézménye – a múzeum, kulturális egyesületek, a kórház – azóta számos módon emlékezett meg a nagy elődről. Jósa nevéhez a hálás utókor számos jelzőt ragasztott, amelyek mögött színes élete, szerteágazó munkássága áll. Így ismerhetjük őt polihisztorként, mint nyíri tudós, múzeumalapító régész, lovagrenddel kitüntetett, kórházfejlesztő tisztifőorvos, hat gyerekes családapa, feltaláló, publicista vagy éppen nyíri kurucként aposztrofált hazafi. Amikor 2018. december 1-jére elkészült rendelőjének rekonstrukciója, igen nehezen ötöltük ki a megfelelő címet, Jósa doktor újabb jelzőjét. 2019-ben sikerült az emlékszobát kiegészítenünk az 1868-as geszterédi feltárásokat megidéző kiállítással, valamint megszületett a rájuk épülő katalógus. Utóbbit tartja kezében a kedves olvasó. A címadással egy ideig teljesen elakadtunk, azután a végén jött a megvilágosodás. Felidézve Jósa András hírlapi cikkeit, leveleit, egyszeriben rádöbbentünk a nyilvánvalóra: az írásokból árad az emberség. Például amikor Szabolcs vármegyének, szűkebb pátriájának történelméről ír vagy amikor a megye leleteit tágabb összefüggéseiben vizsgálja. Teszi ezt a régész alázatával s az emberre olyannyira jellemző nyitott kíváncsisággal. Hasonlóan emberi – annak is a nemesebb – vonása látszik, amikor a hozzá érkező betegeket lelkiismeretesen megvizsgálja vagy amikor a helyi és az országos közügyeket figyelemmel követi, s azokban ‒ mint kötelességtudó polgár, lelkes hazafi ‒ gyakran részt is vállal. A sor itt még korántsem teljes. Színdarabokat ír, azokat megrendezi, ha kell, az előadásokon fellép, sőt, a színházi kellékeket is maga készíti. Ha kell, a lányainak pelenkát varró, játékokat készítő családapa. Szerteágazó kíváncsisága rendkívüli adottságokkal egészült ki: hangszereket készít, amelyeket meg is tud szólaltatni, hétköznapi tárgyak, nagy ívű tervek feltalálója, azokat formába öntő ezermester, famíves. Minden mögött pedig az EMBER.
A két kiállítótérből az elsőben a nyíregyházi múzeum kezdeteit jelentő kurgánfeltárásokat, a másodikban Jósa András rendelőjét mutatjuk be. Bár elsőre furcsának tűnhet a párosítás, a két tér kiválóan összegzi Jósa András élet- vagy inkább munkaterét, valamint kutatásainak egyik fő célpontját. A kiállítás szolgáljon Jósa András emlékére, s azokéra, akik vele együtt a régészet sportját űzték Szabolcs vármegyében!