Bodnár Zsuzsanna

Talpas bölcső

Rocking cradle

Gyűjtés helye, éve: ismeretlen

Készítés ideje: 1898

Gyűjtemény: Sóstói Múzeumfalu néprajzi gyűjteménye, ltsz. 2006.1.1.

Méret: 96 x 83 x 65 cm

A magyar népi kultúrában a bölcső a legsajátosabb gyermekbútor: a gyermek álomba ringatására szolgáló csecsemőfekhely. Nem volt állandó helye a házban, csak akkor vették elő, amikor gyermek született a családban, s csak a gyermek „megindulása” idejéig használták. Általában az anya ágya mellé állították, elérhető közelségbe, hogy azonnal a gyermek segítségére lehessen, ha éjjel felsír. Egy-egy bölcső több generációt, sőt több családot is kiszolgált.

Múzeumi gyűjteményünk egyetlen cifrázott darabja ez a fából készült, kék színűre festett, növényi ornamentikával díszített bölcső, amely joggal nevezhető a népművészet remekének. Az asztalos ív alakúra alakította ki a talpazatát, így ringatható; ezért ringó vagy talpas bőcsőnek is nevezik. A talpat magyar bajuszos díszítéssel látták el, két végét pedig lekerekítették. A bölcső hosszanti oldalának rácsozása, illetve festése a bölcső dísze volt. A bútor két végoldala keretes, tömör betéttel készült, a gyerek fejrészénél fogólyukkal, ami egyben díszítésül is szolgált. Két hosszanti oldalán szimmetrikus, reneszánsz hatású, edényből kinövő virágtő látható piros-fekete tulipános mintákkal. A bölcső egyik leggyorsabban rongálódó része a fenékdeszka, amely általában nem volt rögzített. Ezt az elemet már ezen a bölcsőn is újra cserélték. Használatkor a fenékdeszkára szalmazsákot tettek, amit egy kis vászonlepedővel terítettek le. A bepólyált kisdedet a bölcső oldalából kiálló fogakra fűzött pólyakötő szalaggal kötötték le, nehogy kiessen. A műtárgy érdekessége az 1898-as datálás, hiszen a bölcsőkön nagyon ritkán tüntették fel a készítés évszámát. Megformáltsága, díszítettsége színvonalas mesterségbeli tudásról tanúskodik, s nem véletlen, hogy számos hazai és nemzetközi időszaki kiállítás reprezentatív darabja volt.

Place and year of acquisition: not known

Time of making: 1898

Collection: Museum Village Sóstó, Ethnographic Collection, inv. no. 2006.1.1.

Size: 96 x 83 x 65 cm

The Hungarian vernacular culture’s most characteristic furniture for children is the cradle. It is bedding for a baby and serves to put him to sleep. It didn’t have a stable place in the house, it was taken out only when a child was born and remained in use till the child started walking. Normally it was set up next to the mother’s bed so that she could immediately help her child when needed in the night. A cradle served normally several generations, even several families.

This is the only decorated cradle in the collection of our museum. The wooden cradle is painted blue and embellished with vegetal pattern. We can rightfully call it a masterpiece of folk-art. The joiner made its sole in a curved shape so that it can be rocked. The soles’ ornament is called “Hungarian moustache” pattern, their two ends are rounded. The vertical bars and the painting on the two long sides carry the main decor. The cradle’s ends are of massive boards. The head-end has a hole for grasping and the hole is a decoration at the same time. The two long sides display symmetrically red and black tulips growing from a vessel. The cradle’s bottom got damaged the fastest; therefore this plank was not fixed: even this cradle has already a new plank. When bedding for a baby, a straw mattress was laid on the bottom plank, which was covered with a linen bed sheet. The swaddled baby was fixed with bands tied around the holding pins attached on the cradle’s sides to prevent him from falling out. This cradle’s speciality is the painted date of year 1898, since a cradle rarely was provided with the date of making. Its shape and decoration prove of a high level of craftsmanship, no wonder that it was the distinguished item of several exhibitions in Hungary and abroad.