A kiállítás célja, hogy bemutassa az antropológiát, a történeti embertani kutatásokat, azok célját és lehetőségeit, hogy megismertessük a látogatókkal a régen élt emberek mindennapjait, egészségi állapotát, betegségeit.

Az arcrekonstrukciók segítségével megelevenítse a Magyarország területén élt emberelődök jellemző vonásait, megjelenítse a történeti korszakokban élt emberek arcvonásait, a köznépét csakúgy, mint az előkelőkét, köztük királyi családhoz tartozókét is.

A kiállítás célja, hogy legyen segítője az általános és középiskolai oktatásnak, és nyújtson érdekes ismereteket a felnőtt közönségnek is.

A kiállítás látogatói maguk is tevékeny részesei lehetnek az embertani kutatásoknak, például egy medencecsontból megbecsülhetik a valaha élt embertársunk nemét, életkorát. Az összehasonlító combcsontok sorozatából, az antropológusok által használt képletekkel megbecsülhetik elődeink testmagasságát.

Mi az antropológia? Mivel foglalkozik a történeti embertan?

A biológiai antropológia a természettudományok körébe tartozó tudomány. Kutatási területei közé tartozik az ember és az emberelődök fosszilis leleteit tanulmányozó paleoantropológia, amely a kihalt főemlősök térbeli és időbeli változatosságát, a jelenkori főemlősök sokféleségét és az ember evolúcióját kutatja.

A szűkebb értelemben vett humánbiológia az élő népességek biológiai sokféleségét, morfológiai jellemzőit tanulmányozza, valamint a különböző népcsoportok (rasszok) alkati variációit elemzi.

Az igazságügyi antropológia feladata a személyek azonosítása élő embereken, valamint a történeti személyiségek és a 30 évnél nem régebbi emberi maradványok alapján.

Egészség és betegség a múltban

Mindnyájunkat érdekel, hogy milyen lehetett elődeink egészségi állapota, miféle betegségekkel küszködtek, egészségesebbek voltak-e vagy sem, mint mi manapság. Ezekre a kérdésekre adhatnak választ a paleopatológia, azaz őskórtan, a régi emberi és állati maradványok kóros, patológiás elváltozásaival foglalkozó tudományág.

A régészeti leleteken nem minden betegség felismerése lehetséges, mert nem mindegyik okoz elváltozást a csontokon. A modern vizsgálati eljárások bővülésével és használatával azonban mind többet tudunk meg a régmúlt korok emberének nyavalyáiról és elődeink gyógyító tevékenységéről.

Hogy néztek ki elődeink? — A plasztikus arcrekonstrukció

Az ember eltűnődik egy-egy koponya láttán: milyen lehetett az egykor eleven emberi arc? Különös érzés belegondolni, hogy a csontváz néhai tulajdonosa valaha mozgott, falatozott, szeretett. Az pedig valóságos rejtélynek tűnhet, hogy szép vagy csúnya, fiatal vagy öreg volt-e. Pedig a tudomány segítségével ma már bármely ép koponyára visszavarázsolható az „eredeti” arc.

Milyenek voltak?

A történeti antropológus feladata a múltban élt emberek biológiai rekonstrukciója is, de van bennünk egy olyan igény, hogy szeretnék a tudományos vizsgálatokból levont következtetéseinken túl többet megtudni magáról az emberről, aki valaha „valaki” volt. Valakinek a gyereke, testvére, barátja, majd házastársa. Vajon milyen lehetett az arca és a személyisége? Milyen lehetett az élet-útja, mennyi öröm és bánat, jólét és nélkülözés, netán szenvedés vagy betegség jutott osztályrészéül? Az arcrekonstrukció segítségével a múlt embere megelevenedik akár több ezer év távlatából is.

A kiállítás megeleveníti különböző történelmi személyiségek köztük királyok, illetve a királyi családhoz tartozó előkelők arcát. (Dobó István, Janus Pannonius, Rotterdami Erasmus, III. Béla és felesége Antiochiai Anna, Szent László).

Az ember nem csak szavakkal kommunikál. A nyelvi jeleken kívül használjuk arcunkat, testünket, kezünket is. A kiállításban nagyító alá vesszük az emberi kezet. A kéz nem csak taglejtésével, gesztikulációjával válik kifejezővé társalgás, szónoklás, pantomim és színészi alakítás során, hanem akár nyugalomban is jelzi birtokosának korát, nemét, betegségeit, esetleg foglalkozását, vagy akár hobbiját.