A Régészeti Adattár a régészeti megfigyelések, a feltárások során keletkezett dokumentációk, a templomkutatások adatainak tárháza. Tudományos kutatás szempontjából legalább olyan fontos, mint a régészeti leletek.
A Jósa András Múzeum Régészeti Adattára jelenleg több mint 2700 leltározott dokumentációt tartalmaz. Ez a szám évről-évre növekszik a leletbejelentések, ásatások arányában.
A szisztematikus leltározás 1985-ben indult. Az előzményt egy fiókos szekrény jelentette, amelyben Németh Péter településenként abc sorrendben helyezte el a meglévő iratanyagot.
Az 1980-as években a bekerülő leletanyag és a hozzá tartozó adathalmaz ugrásszerűen megnőtt. Így merült föl annak igénye, hogy az egyes adattári anyagok leltárba kerüljenek, és elkészüljön egy mutatórendszer. Az első lépések Istvánovits Eszter nevéhez kötődnek, aki 1985-ben kezdte el beleltározni a felhalmozódott iratokat és elkészíteni a mutatókartonokat.
Mivel a dokumentációk száma nőtt szükségessé vált a gyűjteményért felelős adattáros kinevezése, akinek a fő feladata lett a dokumentációk, feljegyzések stb. leltározása, a kutatók kiszolgálása. Az első adattárost 1985-ben nevezte ki Németh Péter igazgató.
A digitális világ terjedésével igyekeztünk áttérni a kettős nyilvántartásra, azaz a hagyományos hordozókon is őrizzük a dokumentumokat, mellette pedig igyekszünk minél nagyobb hányadot digitalizálni.
A Jósa András Múzeumban jelenleg a Régészeti Adattárban a 2000-es évek régészeti dokumentációi érhetők el digitálisan. Az ezt megelőző évek anyagainak folyamatos a feldolgozása.
Az adattár használata egy kérelem kitöltéséhez kötött. Az adattár minden esetben előzetes írásbeli igazgatói engedéllyel kutatható.