· Futaky hagyaték ·

2015 őszén múzeumunk egy méreteiben és összetételében is jelentős gyűjteménnyel gyarapodott, a két éve elhunyt dr. Futaky István nyelvészprofesszor könyvtárával. A közel 2000 kötetnyi könyv és folyóirat a Futaky család ajándékaként került a németországi Göttingenből a Jósa András Múzeumba. Köszönet érte a családnak, és főképp Futaky István öccsének, Futaky Lászlónak, aki nemcsak a hagyaték fölött bábáskodott, de sokat tett bátyja munkásságának megismertetéséért szűkebb pátriájában is.

2015 őszén múzeumunk egy méreteiben és összetételében is jelentős gyűjteménnyel gyarapodott, a két éve elhunyt dr. Futaky István nyelvészprofesszor könyvtárával. A közel 2000 kötetnyi könyv és folyóirat a Futaky család ajándékaként került a németországi Göttingenből a Jósa András Múzeumba. Köszönet érte a családnak, és főképp Futaky István öccsének, Futaky Lászlónak, aki nemcsak a hagyaték fölött bábáskodott, de sokat tett bátyja munkásságának megismertetéséért szűkebb pátriájában is.

Futaky István 1926-ban született a Szatmár megyei Nyírcsaholyban, négygyermekes hivatalnokcsalád első gyermekeként. Alsóbb iskoláit Mátészalkán és Nagykállóban végezte. 1944-ben érettségizett Jászapátiban, kitűnő eredménnyel. A második világháborút követő kommunista érában származása miatt nem volt lehetősége egyetemi tanulmányokra. Az elkövetkező 8 évben Budapesten és vidéki városokban vállalt munkát. A monoton hivatalnoki munka hozta meg számára azt a felismerést, melyet később önéletírásában így fogalmazott meg: „Én nem tudtam elképzelni, hogy életem értelme végérvényesen az adminisztratív tevékenységben teljesedjen ki. De azt sem tudtam, hogy végül is mit akarok. Csak valami nagyobbra, szellemibbre vágytam.” A papi hivatást választva 1952-ben beiratkozott a budapesti Római Katolikus Hittudományi Főiskolára, ám az intézményt ért atrocitások miatt két szemeszter után otthagyta a papneveldét. A szellemi munka igénye, és annak magyarországi esélytelensége érlelte meg benne a gondolatot, hogy elhagyja az országot és Nyugaton próbáljon boldogulni. Első disszidálási kísérlete 1953 őszén kudarcba fulladt. Tiltott határátlépésért 4 év 6 hónap börtönbüntetést kapott, melynek nagy részét a márianosztrai börtönben és a csolnoki barakktáborban bányamunkásként töltötte. 1956 nyarán amnesztiával szabadult. Második menekülési kísérlete sikeres volt, 1957 januárjában Ausztriába szökött. Az Egyesült Államokba készült orvostanhallgatónak, végül egy Ford-ösztöndíjjal Németországba került. Ez az ösztöndíj akkor belépést biztosított bármelyik német egyetemre. Futaky a göttingeni Georg August Egyetemet választotta, elsősorban Farkas Gyula professzor hungarológia stúdiuma vonzotta. Az akkor 31 éves fiatalember céltudatosan, rendkívüli akaraterővel fogott új élete felépítésébe, amiről visszaemlékezésében így írt: „Ilyen komolyan, átgondoltan még soha nem tanultam az életben.”

Az egyetem Finnugor Tanszékének hallgatójaként finnugrisztikát, germanisztikát, kelet-európai történelmet és néprajzot tanult. A diploma megszerzése után ott maradt a göttingeni egyetemen. 1963-ban doktorált, disszertációját az Őrvidéken gyűjtött anyagából írta. Előbb tanársegédként, majd professzorként tanított, 1980 és 1991 között pedig tanszékvezetőként irányította a Finnugor Intézetet, egészen nyugdíjazásáig. A tanítás mellett kutatott, főbb kutatási területe: az obi-ugor nyelvtudomány; az uráli és tunguz nyelvi kapcsolatok; a magyar irodalom és németországi kapcsolatai, valamint a magyar diákok göttingeni egyetemjárása volt.

Amint a politikai helyzet lehetővé tette, igyekezett bekapcsolódni a magyar tudományos életbe. Felvette a kapcsolatot a hazai kutatókkal és szakmai szervezetekkel; látogatta a debreceni Anyanyelvi Konferenciát; tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak. Meghívott előadóként számos európai városban megfordult, Hamburgban, Münchenben, Helsinkiben, Krakkóban, Kolozsvárott és Budapesten. Maga is több konferenciát szervezett, így 1974-ben a Szenczi Molnár Albert emlékünnepséget, 1984-ben a Kőrösi Csoma Sándor emlékülést, 1989-ben pedig a Bartók-emléknapot.

Közel 150 publikációja és recenziója jelent meg elsősorban hazai és németországi szakfolyóiratokban, mint például a Magyar Nyelv, Nyelvtudományi Közlemények, az Ural Altaische Jahrbücher, Ungarn Jahrbuch, Finnisch-Ugrische Mitteilungen. Ez utóbbinak alapító szerkesztője volt. A nyelvészeten kívül művelődéstörténeti, hungarológiai tanulmányokat is írt.

 

Fontosabb önálló kötetben megjelent művei:

Tungusische Lehnwörter des Ostjakischen. Wiesbaden, 1975.

Hungarica Göttingensia. Verzeichnis der Ungarn betreffenden Archivbestände in Göttingen 1734-1945. Társszerző: Bodo Fehling, Michael Katzschmann. A göttingeni könyvtárakban és levéltárban található magyar vonatkozású kéziratos anyag katalógusa. München, 1978.

Die Ungarn betreffenden Beiträge in de Göttingischen gelehrten Anzeigen 1739-1839. Társszerző: Kristin Schwamm. Az MTA könyvtárának kiadásában jelent meg. A Göttingischen Gelehrten Anzeigen című, az egyik legrégebbi német nyelvű tudományos folyóirat Magyarországra vonatkozó közleményeit tartalmazza.

Selige Tage im Musensitz Göttingen. Stadt und Universität in ungarischen Berichten aus dem 18. und 19. Jahrhundert. Göttingen, 1991.

Göttinga. Die Beziehungen der Georg-August Universität zu Ungarn und Siebenbürgen zur Zeit der Aufklärung und Beginnen der Reformzeit. Göttingen, 1991.

Nyelvtörténeti vizsgálatok a Kárpát-medencei avar–magyar kapcsolatok kérdéséhez. Mongol és mandzsu–tunguz elemek nyelvünkben. Budapest, 2001.

A hazatérő Farkas Gyula. Írások, dokumentumok Farkas Gyula életéről. Szerkesztőtársa Kesztyüs Tibor. Budapest, 2003.

A Göttingeni Georg-August Egyetem magyarországi és erdélyi kapcsolatai a felvilágosodás idején és a reformkor kezdetén (a 1991-es kötet magyar fordítása). Budapest, 2007.

 

A 2000-es években kezdte megjelentetni önéletrajzi írásait:

Szalka, Szalka… Egy kelet-magyarországi gyermekkor emlékei. Budapest, 2003.

Utam a Dossziéhoz: emlékezések 1950-56. Budapest, 2006.

Utam egy új életbe. Göttingen-Bovenden, 2008.

Szépírói próbálkozásait egy kötetnyi kéziratban maradt vers őrzi.

Vállalt küldetésének, a magyar kultúra, a magyar szellemi értékek közvetítésének fáradhatatlanul tett eleget. A tudományos élet elismert és megbecsült tagjaként 1991-ben Lotz János-emlékérmet, 1994-ben Pro Cultura Hungarica-díjat, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapott. A göttingeni egyetemen haláláig fenntartották számára kutatószobáját.

 

Felesége, Ruth Hebenstreit hű társa volt kultúraközvetítő missziójában is, 12 magyar szépirodalmi és tudományos munkát fordított le német nyelvre. Köztük megyei vonatkozású műveket is, mint például Móricz Isten háta mögött és Árvácska című regényeit vagy az Erdész Sándor által szerkesztett Ámi Lajos mesékből egy mesegyűjteményt.

Futaky István könyvtára tudományos tevékenységének hű tükre. A gyűjteményben megtalálható a magyar nyelv szótáraitól kezdve, a magyar nyelvtudomány és nyelvtörténet alapvető szakirodalmán át egészen szűkebb szakterülete, a finnugrisztika valamennyi fontosabb munkája. Így a finnugor nyelvrokonság elméleti irodalma, a finnugor nyelvek grammatikái és szótárai, a finnugor népek története, néprajza és irodalma. Az irodalomtudomány elméletéből elsősorban az összehasonlító irodalomtudomány és a műfordítás kérdésköre érdekelte, valamint a magyar–német irodalmi kapcsolatok. Könyvtára jelzi, hogy figyelemmel kísérte a kisebbségi magyar irodalmak helyzetét, kiváltképp a romániai magyar irodalomét. A magyar történelemnek legteljesebben az őstörténetre és eredetre vonatkozó irodalmát gyűjtötte. Kisebb könyvcsoportot alkotnak az 1956-ra vonatkozó értékelési kísérletek, visszaemlékezések és ezzel összefüggésben az emigráció, a kisebbségi lét és identitás kérdésköre. A néprajzi szakirodalom is jelentős, különösen a magyar és finnugor folklórra vonatkozó egysége.